Egy csipetnyi Hong Kong

Négy napot töltöttünk Hong Kongban. Az önkéntesek közül csak a francia pár nem állt tovább, egyébként mindenki jött. Érdekes, hogy mikor januárban elterveztem ezt az egész utazást, akkor teljesen egyedül akartam csinálni, de a sors nem így gondolta és mindig rendel mellém valakit vagy valakiket :D, amit egyébként nem bánok. Szóval négy nap újra egy nagyvárosi közegben. Dongguanból az eljutás kb 2 órát vett igénybe. Shenzenig vonattal és onnan a bevándorlási ponton kell átjutni Hong Kongba, ami ugye még pár évtizedig nem tartozik Kínához, ezért egy kis papírforma és az ember máris Hong Kongban találja magát. Ami durva, hogy tôbb tízezer kínai ember minden egyes nap megteszi ezt az oda-vissza utat, ugyanis a dupla vagy tripla fizetésért, de sokan az iskola miatt Kína egyik városából járnak át. Minden nap vonatra szállnak, majd irány az immigration point, sorban állás és ha minden jól ment, akkor irány a metró. 

Amit igen csak furcsáltam az első pillanattól kezdve, hogy az a tipikus "bigcity life" amire számítottam messze elmaradt. A forgalom, az emberek az utcán, a hangzavar nem volt túl nagy, sőt! Egyedül a felhőkarcolók voltak úgy, ahogy én azt gondoltam. Délután érkeztünk meg Hong Kong legolcsóbb negyedéhez: a Chunking Mansionbe. A hozzám hasonló hátizsákos turisták és a különböző nemzetiségű szerencsét próbáló fiatalok (legtöbbjük prostituált vagy drog dealer - ahogy észrevettem) itt szállnak meg. 

Az első mozzanat, hogy a kis terület bejáratánál(ami leginkább egy piachoz hasonlít) körül-belül 20-30 nem túl daliáns fiatalember várja a hasisra, marihuánára, avagy - de abszolút nem utolsó sorban - rolexre vágyó vásárlókat. Tehát ha itt laksz, akkor számolnod kell a mindennapos ki-bejöveteleknél arra, hogy átvágd magad eme kis társaság gyülekezetén. A második érdekesség ezen a "bájos" kis helyen a feljutás a szállásodra és maga a környezeti tényezők. Nyiregyieknek mondom, hogy képzeljék el a bujtosi piaccsarnokot. Méretben, kinézetre szinte azonos a hong kongi párjával, csak itt további 20 emelettel kell még számolni. Szóval bemész a piacra ( ruhák, falatozók, pénzváltók találhatóak itt) és a jobb és bal szélen is 3 x 2 lift található elszórva. Mindegyik egy-egy blokkra visz fel: A, B, C, D, E és F. Na mi a D blokknak a 9. emeletén laktunk. A liftek előtt - amikbe kb 4-5 ember fért el- általában hosszú sorok álltak. Az egész épület-komplexumban több ezren laknak, akkor el lehet képzelni, hogy milyen procedúra feljutni a saját emeletedre. A lejutásról már ne is beszéljünk! Ha lifttel akarsz lejutni, akkor lehet, hogy 2-3, esetleg több kört is várnod kell, míg beférsz. Na mi nem vártunk. A lépcsőházat választottuk, ami egy elég érdekes kis sikátorba vezetetett. Erről nem is ejtenék több szót. Ha nem akarsz sok pénzt Hong Kongra szánni, akkor ez az egyetlen lehetőség, az ablak nélküli 4-5 nm-es szobával egyetemben. 

A második este elmentünk megnézni a híres hong kong-i lézer showt. Hát mit mondjak... olyan tipikus kínai. Én nem nézném meg mégegyszer. Az viszont biztos, hogy nagy a híre, mert minden este több ezer ember tolong a parton, hogy első sorból lássa a fénycsóvákat, teljesen feleslegesen...szerintem. Aztán, ahogy az idő jobb lett felmentünk a Viktória kilátóhoz, ahonnan az egész várost látni. Nagyon szép, ott éreztem azt a hong kongi hangulatot, amit vártam. Ezen kívül voltunk még egy nagy parkban, ami a központban volt. Ott egy madár úgy döntött, hogy az én hajamon lesz a legjobb helye az ürülékének. Köszönöm a megtiszteltetést, Kellemes érzés volt...:D 

Hong Kong nagyon drága az összes eddigi helyszínhez képest. Ruhák, étterem, szállás, belépők és a metró-jegy is. Ha valaki meg szeretné nézni, bőven elég két napot rászánni. Nagyon szép az esti kivilágított városkép és az utcák hangulata, de egyébként nem túl sok program várja a turistákat. 

Kínáról összegzésképen még annyit mondanék, hogy nagyon érdekes országot ismertem meg benne. Ami nagyon tetszett itt és még nem beszéltem róla, hogy az emberek mennyire közösségi emberek. Ezt legjobban az mutatja, hogy bármerre is jártam, sétáltam, nézelődtem nem volt olyan park, ahol ne lett volna 1-2 vagy akár 50 ember, akik közösen táncoltak, tornáztak, tájcsiztak. Kínában - és Hong Kong-ban is - bevett szokás közösen kivonulni a szabadba és valamilyen testmozgást választva együtt kikapcsolódni. Ha nem lenne ilyen lassú itt a net, akkor szívesen csatolnék egy-egy videót, csoportban éneklő lányokról, 40 ember közös táncáról egy kosárlabda pályán vagy egy család közös meditálásáról. Mindig lenyűgőz, amikor emberek nem azzal foglalkoznak, hogy ki mit gondol róluk. Ha dobolni szeretne egy parkban vagy esetleg egy 60 éves néni a barátnőjével táncolni, megteszi. Ez az, ami miatt azt mondom, hogy nem volt kár eljönnöm ide is, na meg persze a dongguanban töltött szuper hétre :). És pozitív élménynek sorolnám, hogy míg némely európainak hajolgatni kellett az alacsonyra szabott ajtók, hirdetések miatt, nekem tökéletes volt a méret mindenhol. Még olyan is volt, hogy magasnak érezhettem magam egy-egy ici-pici kínai ember mellett.  És hát meg kell hagyni azt is, hogy Kína tényleg első számú nemzet az utánzás terén. Nem csak ruhában, táskában, parfûmben, hanem például meg van a saját Starbucks kávéházuk, ami mondjuk Pacific néven fut, de ugyanazzal az emblémával és elég hasonló berendezéssel. Ugyanez a séma megvan a KFC-vel és Burger Kinggel is. De engem ezeknek a kifigyelése nagyon jól szórakoztatott végig. :) És utolsó szösszenetként jegyezném meg, hogy a magyarországi netadóról bizony még a hong kong-i hírekben is említést tesznek. 

Pár nap múlva jövök a Fülöp-szigeteki bejegyzéssel, ugyanis Hong Kong után ide vettem az irányt. Előre szólok, hogy nagy ömlengések és olvadozások lesznek benne, ugyanis szerelmes lettem! Puszi mindenkinek.